Drop Box

:: Magyarerő.hu ::

:: Magyarerő.hu :::

Kinek mondjam el?:-))

"Kinek mondjam el,
hogy göröngyös az út,
amerre én járok...
Kinek mondjam el,
hogy már hiába minden,
senkit nem találok.
Kinek mondjam el,
ha nem hallgat meg senki.
Kitől kérdezzem meg
merre kéne menni?
Kinek mondjam el,
hogy lelkem titkát,
fehér gyolcsba elrejtettem.
Kinek mondjam el,
ha nem jön vissza
akit úgy szerettem...
Kinek mondjam el???"

:: Magyarerő.hu ::

:: Magyarerő.hu :::

Elűztem a telet...

"Kergetném a felleget,
ha madárka lennék,
de így csak lentről
bámulom az eget,
amíg az Isten rám
esőfelhőket tereget.
Kergetném a szelet,
ha sárkány lennék,
mit apró gyermekkéz
elszántan ereget,
őrült módjára
kergetném a szelet.

Kergetem a telet,
hogy kertemben
ibolya viruljon,
ne kelljen búsúlni
a múlton
sírtam már eleget!
Úgy várom a tavaszt,
szívem beleremeg,
zsong-bong a rét,
pacsirta zengi énekét,
halk eső csepereg.
Nézd! Elűztem a telet!:-)"

:: Magyarerő.hu ::

:: Magyarerő.hu :::

Egyszer egy királyfi...

"Itt van egy királylány
arca halovány,
Egyszeregy királyfi,
vágtat falován.
A király leánya
rút toronyba zárva,
várja megmentőjét
sírva, egymagába
Vágtat a dalia,
alatta a paripa,
barna hintaló,
gyermeknek való.
Zokog a királylány,
búslakodik árván,
forgolódik ágyán,
átok ül az álmán.
Elszálltak az évek,
haja hófehér lett,
a királyfi nem jött,
s szíve bánatában
meghasadt szegénynek."

:: Magyarerő.hu ::

:: Magyarerő.hu :::

Szepi: Szerencsére várva...

"Sötét veremben ülök,
várom a szerencsét,
kétszínű öröklét
terít rám fátylat.
/feketét, szürkét,/
Csendes alázat ölel körbe,
de nem nézhetek tükörbe,
félek, hogy amit látnék,
az a foncsoros árnykép
gonoszul meggyötörne,
össze törne.

Ülök a homályban,
érzem egy hideg kéz
megérinti vállam,
s egy túlvilági hang
azt súgja süket fülembe:
-Ne remélj csodát
e setét hideg verembe,
vedd sorsodat kezedbe,
ne várd hát tétlenül,
hogy majd előkerül,
a várva-várt szerencse."

:: Magyarerő.hu ::

Szepi:

Fuldoklás...

"Úszom az árral a part sehol,
hullámzó víztömeg
vesz körül,
tüdőmben
sókristály reszket,
kínlódva zihál
a lélegzet.
Hátamra fekszem,
szemem égre emelem
a napot keresem,
arcom égett húscafat,
így ringatom magamat
órákon át,
Isten szent ege alatt,
kémlelve a látóhatárt.
Megfordulok s messze
feltűnik a part.
Talán erőm kitart
amíg kijutok.
Karom eszeveszett
pöröly módjára csapkod,
egy kormorán
száll el felettem,
szárnyával integet felém,
hívogat:-Gyere!
A fövenyen egy lány áll
arcán nincs derű,
kezében halkan sír
egy kopott hegedű,
erőm kevés már,
bár a part csupán
egy karcsapásra vár,
testem ólomként elmerül,
sós tengervíz ölel körös-körül."

:: Magyarerő.hu ::

:: Magyarerő.hu :::

Pacsirtaszó...

"Árva pipacs sír a réten,
elhagyta az egyetlen babája,
árvalányhaj is szomorú
rég elmúlt a boldog ifjúsága.
Itt a madár sem dalol már,
hová lett a kis pacsirta párja?
Némán sír a jegenyefán,
hű szerelmét mindhiába várja.
Hull az eső a fejemre,
mossa el a szívem minden búját,
a szél tépje fáradt lelkem,
s tisztítsa meg a temető útját.
Amin lassan elkísértek,
barátaim végső nyughelyemre,
s az utolsó búcsúztatót,
kis pacsirta búsan énekelje."